Tudom… nem jelentkeztem már egy hete, de megvolt az okom rá. Az almúlt 7-en L-es kódban dolgoztam, azaz fél11-től este 7-ig. Ez az egyik legrosszabb kód ami létezik, ugyanis pont a csúcsidőra érek oda, és természetesen nekem kell majd azokkal az ügyekkel foglalkozni a nap végén, amikkel senki nem akart a nap folyamán.
Ó igen, a szigorlatom sikerült. Hihetetlen, de 4-est kaptam az irodalom szigorlatra. Szerencsém volt, mert jó tételt húztam és emlékeztem is sokmindenre. American Transcendentalism és The collapse of Am. dream shown in Am. literature. Viszont elég ciki volt, hogy nem emlékeztem Benjamin Franklin-re, mikor rákérdezett a tanár… nade mindegy, sokkos állapotban voltam. Miután megtörtént a csoda (beírták a 4-t), bemerészkedtem a szakdolgozatvezetőmhöz, aki “Menjen ki, jó?” – ezzel fogadott. Kicsit megijedtem, hogy mi történt, vagy miért bánt így velem, de később megértettem. Kincsővel nagyon izgultunk a szigorlat előtt és életünkben először (és utoljára) ELSŐKÉNT mentünk be vizsgázni. Jól tettük. Előtte megkapta tőlem az ajándékot születésnapjára (tudom,hogy biztosak vagytok benne, hogy bio cuccot kapott :P).
A szigorlat egy olyan tárgy, amit 2 tanárnak is alá kell írnia az indexben. Na most, nekünk ugye az első már megvolt, viszont a másik tanárt nem találtuk sehol. Órákat vártunk rá (közben én figyeltem a szakdogavezetőm irodáját – vizsgáztak nála).Aztán már annyira belefáradtunk, hogy én elkértem a tanár telefonszámát és felhívtam. Megígérte, hogy 10 perc múlva ott lesz, erre megjelent félórán belül, megtörtént az aláírás és mi boldogok voltunk. Illetve én még nem teljesen. Miután az összes vizsgázó lement a tanáromnál, újra bepróbálkoztam, és ekkor már teljesen normális és kedves volt. Egyedül az zavarta, hogy bepofátlankodtam vizsgáztatás közben – csakhát ugye mit tudtam én, hogy meddig leszek ott?! Na mindegy. Ezután felmentem Kincsőékhez és végre láttam a laptop-jaikat amiket még az USA-ban vettek mikor kint voltak dolgozni.
Fura volt újra abban a koliban lenni, hihetetlenül kicsinek tűnik nekem az a hely, pedig valaha én is laktam ott, sőt… még akkor mikor fel sem volt újítva. Peti (Kincső pasija) csinált egy ilyen ládaszerű dologból faldekorációt. Felkötötte valahogy USB kábellel (LOOL) vagy netkábel én már nem tudom, és rajta egy üvegben fenyőfaszárak álltak, körülötte meg manadrinhéjak száradtak, tökjó volt. Kincső megismertette velem a Facebook játékokat és én teljesen rákaptam. Nekem már volt egy ideje Facebook-om de nem nagyon foglalkoztam vele. Azóta minden nap wordchallange-ezek meg minden :D
Átmentünk a Bacafo/Pizzapont/pizzanemtudommicsoda nevű, folyamatosan névváltoztató kajáldába, ami a diákszállóban van (ahol mindannyian laktunk anno) és ettem egy fantasztikus girosztálat.
Miután visszamentünk a koliba kajakómásan, pánikbaestem. Ugyanis kb még egy óra volt hátra a vonatom indulásáig, és NEM TALÁLTAM AZ INDEXEM!!!! Azt hittem megőrülök, de végül sikerült a két ágy között becsúszva meglelni, így biztonságban otthagytam Kincsőnek, majd leadja nekem a vizsgaidőszak végéig.
Jah… el is felejtettem. Előző napokban este 8ig dolgoztam. 14-t pedig elcseréltem Pedro-val azaz… este 8ig dolgoztam 13-án, utána 14-én REGGEL HÉTRE mentem, fél4ig dolgoztam majd egy óra múlva vonatra ültem és este 10re hazaértem otthonra anyáékhoz. Szegények megvártak engem a vacsorával, faltunk majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel 6kor keltem és 8ra már nyíregyen is voltam. aztán este vissza pestre (ez rímel HÁ) mert másnap dolgozni kell. Fazsa volt :S A kezdeti örömöm és boldogságom hamar alábbhagyott, és jött a frusztráló hét, amiről az elején is beszéltem… Kaptunk 2 letolást is Ágitól, persze nem durván, de nekem akkoris a legrosszabbkor jött.
Na most el kell kezdenem takarítani, folyt. köv…
Apropó, kaptam egy nagyon érdekes kommentet, a +it-es streetfashion post-omhoz, ezt a továbbiakban fogom még taglalni.
Xoxo